Még a várandósságom előtt, elmentünk a kedvenc szállodánkba, ahol kértem egy masszázst. Amúgy nem is az az érdekes, hogy milyet és kitől, hanem az, hogy milyen érzés volt elfogadnom egy vadidegen kollégától, akinek a kezelését egy szálloda kínálatából random választottam ki.
Érdekes jelenség volt ez a tapasztalás a számomra. Egyrészt nagyon kritikus vagyok a saját masszázsaimat illetőleg, így óhatatlanul is „figyeltem” az érintést, és persze az egész folyamatot is. Hogyan fektetnek le az ágyra, mennyire személyre szabott a kezelés, vagy totál rutinszerű lesz-e, illetve van-e állapotfelmérés az elején, stb.

Annak idején, amikor még a Corinthiában dolgoztam, rendszeresen kaptunk ellenőrzéseket tesztvendégek formájában. Sosem lehetett tudni, ki-milyen szempontok alapján fog majd értékelni, így egyetlen lépés sem maradhatott ki (állapotfelmérés, hőmérséklet, zene, nyomáserősség, kényelmi szempontok, stb).

Fura volt ebből a nézőpontból is megfigyelnem magamat, hogy mennyire tudom elfogadni azt, amit kapok. De eldöntöttem, hogy behunyom a szememet és élvezem a dedikált figyelmet, anélkül, hogy figyelném magamban a „csekklisztet”.
Végül egy nagyon kellemes élményben lett részem. Pár percet beszélgettünk a végefelé, és kiderült, hogy neki is ez egy amolyan „szerelemhivatás”. Rájöttem, hogy baromira fog hiányozni ez a világ. Eszembe juttatta a saját miértjeimet is. Megköszöntem a kezelést, és végül azt is, hogy visszaköszönt az a csillogás, ami anno nekem is ott volt a szememben:)

A masszőrőknek szóló vállalkozásindító programomban nagy hangsúlyt fektetek arra, hogy kibontsuk a motivációt és a miérteket is. Ugyanis masszőrből nagyon sok van. De úgy fest, hogy én is ösztönösen ahhoz „vonzódom”, akinek a szemében ott az a bizonyos csillogás…